Genetikai káosz van még a
normálisnak tűnő klónokban is 2001.
július 7., szombat, 18.39
Dolly, az első klónozott emlős július
5-én ötödik születésnapját "ünnepelhette". Legtöbb társa messze nem
ennyire szerencsés - 98%-uk az embrionális állapotig sem jutott el,
a maradék nagy része pedig jobban tette volna, ha meg sem születik.
Újabb kutatások első ízben bizonyították, hogy még a normálisnak
tűnő töredék is komoly genetikai rendellenességekkel bír.
Mindeközben nyakunkon az első emberi klón létrehozása.
Mint arról korábban beszámoltunk, az állatkísérletekben
részt vevő kutatók túlnyomó többsége szerint ma még nem áll
rendelkezésre a szükséges és megbízható technológia a teljes emberi
szervezet klónozásához. Harry Griffin a Dollyt előállító skóciai
Roslin Intézetből arra figyelmeztet, hogy az állati klónozási
kísérletek hatékonysága igen alacsony - mintegy 2%-os arányban
alakulnak ki embriók. A jelenlegi viták szempontjából alapvető
fontosságú az a tény, hogy az állati embriók jelentős része a
magzati fejlődés alatt vagy a születés után meghal, illetve súlyos
fejlődési rendellenességekkel jön a világra. Ian Wilmut, Dolly
"atyja" elmondta: a híres bárány egészen pontosan a 277. kísérlet
eredményeképpen jött létre.
A teljes klónozáshoz kapcsolódó biológiai és etikai problémákról
Klón-dossziénkban
olvashat részletesebben.
Amerikai kutatók most további komoly problémákról
számoltak be. Rudolf Jaenisch és munkatársai (Massachusetts
Institute of Technology, Cambridge, USA) a "szokásos"
maganyag-átviteli (nukleáris tarnszfer) technológiával klónoztak
egereket, amelynek során magjuktól megfosztott petesejtekbe más
sejtekből származó sejtmagot juttattak (az eljárás részletes leírása
itt
olvasható). Sejtmagforrásként azonban nem felnőtt szervezetből
származó és teljesen differenciálódott sejteket, hanem embrionális
őssejteket használtak. Az embrionális őssejtektől ugyanis
jogosan várható el, hogy genetikai állományukat sokkal könnyebb
"lenullázni", mint elkötelezett társaikét.
A kutatások középpontjában az ún. a genomikus imprinting állt: az
a jelenség, amikor ugyanaz a gén másképpen viselkedik, ha az anyai
ágról és ismét másképpen, ha az apai ágról érkezett az utódba.
Egerekben (és körülbelül emberekben is) 100-200 ilyen imprinting gén
lehet. A vizsgálatok során a klónok és a kontrollként szolgáló,
természetes módon világra jött állatok imprinting génjei közül hat
működését vizsgálták (az ún. génexpresszió folyamatát, azaz a gének
kifejeződését, be- és kikapcsolásuk mintázatát tanulmányozták).
A klónok és a normálisan világra jött kontroll állatok
génexpressziója egészen eltérőnek bizonyult. Egyetlen olyan klónt
sem találtak, amelyben mind a hat gén normálisan működött volna. A
hibás kifejeződésnek ráadásul semmilyen meghatározott mintázatát nem
tapasztalták, az eltérések véletlenszerűen következtek be. Kissé
erőteljesebben fogalmazva: az őssejtek genetikai anyagában teljes
káosz állt be. Fontos hangsúlyozni, hogy magukkal a génekkel nincs
probléma (nem hiányoznak, nem mutánsak), csak éppen összevissza
működnek.
E genetikai instabilitás lehet az egyik alapvető oka a klónozás
kis hatékonyságának. "Gyakorlatilag teljesen kizárt, hogy egy klón
összes imprinting génje megfelelően működjön. Nem lehet normális
klónt készíteni - még ha annak tűnik is, a génexpresszió terén nem
működik megfelelően" - mondja Jaenisch.
E genetikai káosz mértéke és minősége lehet az, ami megszabja,
hogy milyen jellegű fejlődési rendellenességek jönnek létre a
klónoknál. Figyelemre méltó, hogy bizonyos mértékig ezt tudja
tolerálni a szervezet, s a klón nagyjából egészségesnek látszik.
Ugyanakkor azonban tény, hogy Dolly és szerencsés társai majdnem
kivétel nélkül túlsúlyosak, vagyis bizonyos mértékű
anyagcsere-zavarokkal küszködnek, amelyek hosszú távú hatásai még
nem ismertek. A klónozott tehenek szíve és tüdeje pedig nagyobb az
átlagosnál.
Az eddigi riasztó veszélyeken túl újabb komoly ellenérv
merült fel tehát a teljes emberi szervezet klónozásával kapcsolatban
(ún. reproduktív klónozás). Az embert klónozni szándékozó kutatók
azzal érvelnek, hogy a mesterséges megtermékenyítés terén
felhalmozott tapasztalatok miatt sokkal nagyobb hatékonysággal
lehetne saját fajunk egyedeit klónozni, mint más emlősöket. Az új
eredmények azonban még világossabbá teszik, hogy a klónozás
problémái nem technikai, hanem biológiai jellegűek, mondja Jaenisch.
Aggasztó, hogy az olasz Severino Antinori márciusi, nagy vihart
kavaró bejelentése után (lásd
korábbi cikkünkben) egyre szaporodnak az ember reproduktív
klónozását a közeljövőre ígérő bejelentések. Legutóbb a Clonaid
igazgatója nyilatkozott ez ügyben a USA Today c. újságnak, szokás
szerint homályban hagyva a részleteket. A brit royal Society, a
vezető tudósokat, akadémikusokat tömörítő patinás szervezet
elérkezettnek látta az időt arra, hogy júniusban világméretű
felhívást tegyen közzé az ember teljes klónozásának (ún.
reproduktív klónozás) megakadályozására.
Alan Colman, a Dollyt előállító skóciai Roslin Intézet kutatási
igazgatója szerint az őssejtek alkalmazása a kísérletek során
egyelőre nem ad választ a klónozás általános kérdéseire, s ilyen
jellegű kutatásokat felnőtt szervezetből származó, differenciált
sejteken is el kell végezni. Lehetséges, hogy az ezekben lévő, már
teljesen "bejáratott" imprinting géneket már nem lehet összezavarni,
így - bár genetikai órájukat egyébként nehezebb visszaállítani -
érdemesebb ezekből elvégezni a klónozást.
Mi az üzenete az új kutatásoknak a gyors tempóban fejlődő őssejt-biológia
számára? Le kell-e mondani a gyógyászat egyik legígéretesebbnek tűnő
területének fejlesztéséről? A korábbi vizsgálatok alapján
szerencsére úgy tűnik, hogy egy őssejt csak akkor hozható zavarba,
ha teljes szervezet létrehozását kérik tőle. Egyes kutatók
mindenesetre arra figyelmeztetnek, hogy nem árt óvatosabban bánni az
őssejtekkel. A New York Times sajnos éppen ezt a mozzanatot emeli ki
a történetből, ami az Egyesült Államokban a terápiás
klónozás körül zajló vitákkal magyarázható.
Az új eredményről beszámoló részletes cikk a Science
tudományos hetilap 2001. július 6-ai számában található (Epigenetic
Instability in ES Cells and Cloned Mice; David Humpherys, Kevin
Eggan, Hidenori Akutsu, Konrad Hochedlinger, William M. Rideout III,
Detlev Biniszkiewicz, Ryuzo Yanagimachi, and Rudolf Jaenisch -
Science Jul 6 2001: 95-97.).
S. T.
|